EGY TENGER TÖRTÉNETE

A La Manga, mely nevet a földnyelv formájára utaló manga (jelentése ujj, kar) szó után kapta, a tengeri szelek által felhalmozott homokdűnéknek a szeizmikus mozgások következében történő kiemelkedésekor született. Az így létrejött földnyelv hozta létre a Mar Menor mai formáját.

Bár a La Manga mai alakját és szerkezetét csupán a 17. században nyerte el, az első lakosokra utaló nyomok a kőkorszakra tehetők. Az első település már megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt létezett a Las Amoladeras-nak nevezett részen, ami a La Manga mai bejáratát képezi. Ezt az erődítmény nélküli korai települést kör alakban elhelyezkedő nádkunyhók alkották. A lakosság megélhetését a tengeri halászat, valamint a kagylógyűjtés biztosította. Ma talán már nehéz elképzelnünk, de a mai La Manga területét ekkor még a tengerpartig húzódó sávban erdők szegélyezték. A környező hegyek - mai nevén Sierra Minera - gazdagsága, valamint a Mar Menor kivételes adottsága telepesek tömegeit vonzotta Spanyolhon minden részéről, akik a kartágóiakkal és a rómaiakkal együtt kiaknázták az ezüstbányák, valamint a tengeri kereskedelem kínálta lehetőségeket. Az El Estacio területe alatt feltárt romok arra engednek következtetni, miszerint a La Manga a történelem előtti időkben "halüzemként" funkcionált. A tenger mélyén feltárt föníciai, görög, valamint római hajók roncsainak rakományai - ezüst- és ólomrudak, továbbá különféle árukkal megrakott agyagedények - jelentős kereskedelmi forgalomról tesznek tanúbizonyságot. Az arab hódításnak köszönhetően egy új halászati módszer, a las Encañizadas terjedt el, mely a mai napig használatos, s a Mar Menor számos részén megtekinthető. A mórok kiűzetését követően a La Manga a magrebek sorozatos támadásainak volt kitéve, akik a partszakaszt állandó ellenőrzésük alatt tartották. Ezen támadások elleni védekezés gyanánt Károly császár és fia, II. Fülöp három őrtorony felépítését rendelte el a La Mangán, valamint további egyet Cabo de Palos-nál. A hatalmas fenyő- illetve tölgyerdő kiterjedése a középkorban fokozatosan csökkent, mígnem a 18. századi fokozott erdőirtás, illetve a Földközi-tenger felőli intenzív erejű szél az erdők teljes kipusztulásához vezetett.

1862-ben épült az El Estacio-i valamint az Islas Hormigas-i világítótorony, melyet három évvel később a Cabo de Palos-i világítótorony felépítése követett. A partok közelében található számos tenger alatti szikla jónéhány tengeri szerencsétlenség kimenetelének előidézője. A Sirio nevű hajó 1906-os elsüllyedését, mely több mint 300 ember életét követelte, a térség egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartják számon. A l8. század közepén, - egy árverés során - a La Manga északi része a Maestre család birtokába került. Ezt követően az 1960-as évek elején Tomas Maestre felvásárolta a félsziget fennmaradó részét, mely akkoriban Celdran család tulajdonát képezte, majd 1963-ban, újonnan alkotott "Turistaövezetekre vonatkozó törvény" által ösztönözve, megszületett a La Manga üdülőterületté történő kiépítésének terve. Egy évvel később felépültek az első apartmanok a La Manga bejáratánál, melyek a külsejüket borító burkolatnak köszönhetően a Torre Negro, azaz Fekete Torony nevet kapták. Ezt követően került sor az első két hotel, az Entremares valamint a Galua megnyitására, amelynek köszönhetően a La Manga európa egyik legnagyobb és legérdekesebb üdülőterületévé vált.